…azaz kulcs a fotó realisztikus rajzokhoz
Nem részesültem művészeti oktatásban, minden, amit tudok videók és könyvek segítségével tanultam. Na meg persze a sok ezer óra gyakorlással, ami a hátam mögött van. Ebben a posztban a részletekről szeretnék írni.
Boris Vallejo írta a könyvében: „Rajzolni annyit tesz, mint jól látni”. Amikor tizenévesen ezt olvastam, teljesen magával ragadott ez a gondolat. Elmagyarázta, hogy a rajz ott kezdődik, hogy észrevesszük, mi van a szemünk előtt, alaposan megfigyeljük a részleteket és leképezzük. Ez a legjobb rajzzal kapcsolatos tanács, amit valaha hallottam. Csak úgy érdemes nekiállni, hogy alaposan tanulmányozunk. Milyen a felülete? Milyen színeket látunk? Mik az arányok? Úgy lehet élethűen rajzolni, hogy leképezzük a valóságot. Ha látjuk a részleteket, már fél siker. A többi gyakorlás, csak másolás.
Távolról talán fényképnek tűnik egy-egy rajz vagy festmény, de közelről nézve ott a sok részlet, a sok pont, ami összességében kitesz egy végeredményt. A sok réteg, a valóság, az apró karcok észrevétele és papírra vitele, ez adja a dolgok szépségét. A részletek mindig árulkodóak.
Vegyünk egy rajzomat példának. Mondjuk ezt az üvegmaci rajzomat. Hogy írnád le? Sima felületű és fényes. De közelebbről megnézve ott a sok vonal, pont, folt. Feketék, zöldek, sárgák és fehérek. Mielőtt nekiállok rajzolni, a fotót tanulmányozva, apró részleteiben csak nézem a képet. Nem gondolkodok azon, hogy ez egy üvegmaci, hogy miként is kell kinéznie. Szó szerint elveszek a részletekben. Ez most nem üvegmaci, hanem foltok és alakzatok összessége. És ha mindig a kicsi részleteket leképezzük, egyszer csak összeáll. És mi van a színekkel? Zöld. Igen, de nézzük meg közelebbről. Milyen árnyalatok? Hideg? Meleg? Kékes? Emellett mik vannak még ott? Sárgák, kékek, lilák. Mivel lehet mélyíteni a zöldet? Például sötétkékkel, ha hideg árnyalatról beszélünk, és barnával, ha melegről. Világos esetén hasonló, csak a mélység tér el. A sötétkékből világos kék lesz, a barnából pedig halovány sárga.
Ne akarj azonnal realisztikusan rajzolni. Először csak nézz körül, fogj meg tárgyakat és figyeld a részleteket. Hogyan esik rá a fény? Milyen színeket látsz? Milyen a felülete? Vannak rajta karcok? Barázdált? Fényes vagy inkább matt? Ez a gyakorlat nem csak arra jó, hogy fejlődj a rajzban. Segít észrevenni, hogy mennyi szép dolog van körülöttünk. Én például gyakran bámulom az eget. Ha az emberek felnéznének, milliónyi színt és árnyalatot látnának, különösképpen reggel és este. Mert semmi nem csak kék és narancs. A sok árnyalat teszi széppé, amiről nem mondanád meg, hogy benne van, de ha nem lenne, hiányozna.
Erre jó példa a Kormorán rajzom. Egy fekete madár. Most nézzük csak a színeket. Miket veszel észre? Segítek: sárga, kék, zöld, lila, szürke, barna, rózsaszín. A fekete mellett persze. Vékony rétegekben, de mind hozzájárultak ahhoz, hogy gazdaggá tegye a végeredményt, ezek nélkül lapos lenne és élettelen. Most azt kérdezed, jó, de, hogyan vegyem ezt észre? Csak figyeld a színeket, figyeld a világot, a részleteket, és mondd el magadban, miket látsz, milyen színeket. Nekem már természetesen megy, de mai napig, akármire nézek, elképzelem, hogy milyen színű ceruzákat használnék, ha le akarnám rajzolni. Az évek alatt ez automatikussá vált, de az elején nagyon sok videót néztem meg a színelméletekről, tanulmányoztam régi mesterek festményeit és úgy általában a világot. Mindig imádtam a hosszú autóutakat, mert ilyenkor órákon át csak nézegettem ki az ablakon, és csodáltam a sok színt és részletet.
Azonban van egy remek eszköz, ami bármelyik fotószerkesztő programban megtalálható, a színkiválasztó eszköz (Color picking). Én Photoshopot használok a munkáim tervezéséhez, a fotók szerkesztéséhez, de többféle alkalmazás létezik. Csak annyit kell tenned, hogy betöltöd a fényképet, amiről rajzolsz, és végigmész a nagyobb felületeken a színkiválasztó eszközzel, majd ahhoz hasonló ceruzát választasz. Gyakran meglepő eredményt hoz. Amíg tanulod, megkönnyítheted a színek kiválasztását ezzel az eszközzel. Később már megy magától, de ha nem, azzal sincs semmi probléma.
De térjünk vissza a festmények tanulmányozásához. Ez egyébként azért jó trükk, mert itt jobban láthatóak a színek, ha közelről vizsgáljuk, látjuk, hogy egy téli tájkép árnyéka tele van kékkel és lilával. A hó soha nem fehér, tele van rózsaszínnel, kékkel, lilával, sárgával. Igaz, világos árnyalatokban. Az árnyékok sosem szürkék, mélykékek, sötétlilák. Egy festmények az ecsetvonások mellett látható a színhasználat is. De itt is, a titok a részletekben rejlik.
Kezdd a rajztanulást azzal, hogy alaposan megvizsgálod és megnevezed magadban a részleteket. Milyen textúrája van a kocsid ülésének? Milyen árnyalatai vannak a tenyerednek? Egy szál sárga rózsa tényleg csak simán sárga? Vagy vannak benne másféle árnyalatok is? Milyen a textúrája egy kötött pulóvernek? Milyen erezete van a konyhapultodnak? Láttál már közelről rozsdás tárgyat? Hogy is néz ki pontosan? Ezernyi szín és textúra határozza meg még a rozsdás szöget is. Amíg nem látod ezeket, megrajzolni sem tudod. Hasonló egyébként a nyelvtanuláshoz. Sokan nem mernek idegen nyelven megszólalni, mondván nem tudják, mit mondjanak. Amikor nyelvvizsgára készültem, először magyarul dolgoztam ki a tételeket, összeszedtem mit tudnék mondani a témáról, majd lefordítottam. Először tudni kell, mit akarok mondani, hogy lefordítsam egy másik nyelvre. A rajzzal pontosan ez a helyzet. Tudnom kell pontosan mit látok, hogy papírra vigyem.
Ha már a részletekről van szó. Háromból két ember megkérdezi, hogy fotó alapján rajzolok-e, vagy fejből. Nos, senki nem tud fotó realisztikusan fejből rajzolni. Ez nem tehetség és gyakorlás kérdése, hanem már láthatod te is: csak akkor tudsz élethűen rajzolni, ha leképzed a valóság részleteit. Most csukd be a szemed és képzelj el egy madarat. Látod a tollainak a mintázatát? Az összekócolt szálakat? A tollak állását? Látod a színeket? Meleg vagy hűvösek a tollai végének az árnyalatai? Látod, hogy tükröződik a szemében a fény? Nem. Képtelenség. Csak egy madarat látsz. Én is. Ezért kellenek fotók. A segítségükkel ránagyíthatunk a részletekre, és ezek, amiket felsoroltam, csak dolgok lesznek, amik ott van előttünk. Csak meg kell tanulni, hogyan vegyük észre.
Azt mondják művész körökben, hogy élő modellről az igazi rajzolni. Tény hogy jobban meglátni a formákat, hogy miért így esik az árnyék. De nem szabad lenézni a fotóról való rajzolást sem. És ha én cápát szeretnék rajzolni? Vagy egy ölelkező elefántpárt? Ha nincs lehetőségem ezeket élőben látni, nem is rajzolhatom meg? Ha itt élek Magyarországon, akkor én nem rajzolhatok óceánt és sivatagot? Ha tetszik egy fotó, írj a fotósnak, hogy megrajzolhatod-e a munkáját, persze megjelölve őt forrásként. Vagy használj jogdíjmentes fotókat. Vannak ingyenes (Pixabay, Pexels) és fizetős oldalak (Shutterstock, Istock, egyéb Stock fotó oldalak). A lehetőség adott. Én a szemléltetéshez most a Pixabay-en lévő képeket használtam.
Nézegess hát sok fényképet, festményt, fogj a kezedbe tárgyakat és vedd észre, milyen részlet gazdag és csodaszép minden. És ha egyszer meglátod a részleteket, az egész világ őszinte lesz hozzád.
