Hogyan rajzoljunk fémet?

Nagyon szeretek fémeket rajzolni. Megvan benne minden, ami miatt izgalmas: kontrasztos, textúrált. Alumínium esetében azt lehetne gondolni, hogy egyszerűen szürke. Ez a szín jó téma, olyan szempontból, hogy illusztrálja, mennyire sokoldalú egy olyan szín, amit jelzőként szoktak használni az unalmasra.

Referenciaként Barta János fémművész munkáját választottam, aki ehhez hasonló szobrokat készít. Érdemes rákeresni a munkáira, csodaszép alkotásai vannak. Rendkívül összetett ez a kép, a színek milyensége egy dolog, de ebben a rajzban a millió apró elem miatt igazi kihívás. A részletekről egy mondatban: meg kell rajzolni mindent, ami a képen van. Ez a részletes rajz titka, amiről már írtam korábban. Igazság szerint ennek tényleg ez a titka. Akkor lesz valami részletes, ha benne vannak a részletek. Ezt megtanulni tényleg csak gyakorlással lehet, itt most inkább a színekről szeretnék írni.

Számomra ez a rajz sokat jelent. A sok csavar, a szerszámok és mindenféle apró tárgy kiad egy egészet. Az jut eszembe róla, hogy sokszor az életben úgy tűnik, a dolgoknak nincs értelme, nem passzolnak a részletek, nem értjük, „hogy jön ez most ide?”, aztán a távolból nézve kiad egy egész képet, összeáll valamivé, lesz egy íve, ami pedig szép. Pont a részletekben lévő furcsaságok, érdekességek miatt lesz az összkép végül gyönyörű és igazi. Ugyanezen okból szeretek kristályokat rajzolni, de erről majd a következő posztban írok.

Visszatérve a színekre, megkülönböztetünk hideg és meleg árnyalatokat. Ezekhez társítunk árnyalatban passzoló színeket, amik kiegészítik, gazdagítják a fő színt. Jelen esetben nem használtam meleg árnyalatokat, csak hidegeket. Szót kell ejtenem a Carandache Pablo ceruzákról, amik szerintem a világ legjobb szürke ceruzái. Nagyon gazdag árnyalatú ceruzákról van szó. A munka oroszlánrészét ez adta, sok a kékes árnyalatú szürke, ami kapóra jött. Enélkül több kéket kellett volna vékonyan felvinnem.

A rajz fő színe a szürke, ebből is a hideg. Ezek kiegészítéseként pedig rózsaszínt, lilát és kéket használtam. Ezeknek főleg a világos részeknél van jelentőségük, ad egy pluszt, ezek a vékony árnyalatok kellenek ahhoz, hogy élethű legyen. A sötét részekhez mindig használok sötétlilát és sötétkéket. Ezek az apróságok olyanok, mint a fűszer az ételben, és pontosan úgy is kell bánni vele. A fő színek, jelen esetben a szürke, maga az étel, a tészta és a paradicsomszósz. Ezek az árnyalatok, amiket beleteszek, amikre elsőre nem mondaná meg az ember, hogy illik bele, ezek a fűszerek. A só, a bazsalikom, a bors és a kiskanál cukor. Mert minden sósba kell egy kis édes, és minden édesbe egy kis só, ezt a nagymamám mondta. Meg lehetne enni enélkül is, de kár lenne. Arányaiban így kell elképzelni ezeket a kiegészítő színeket. Fűszer az ételben.

Ami pedig a formákat illeti, nem árt beszerezni körzőt és egy körvonalzót (ez a szó paradoxon, de nem tudom máshogy hívni). Utóbbi egy téglalap, amiben körök vannak, ez sokat segít, mert szabályos kört rajzolni elég nagy kihívás. Emellett pedig, a csúcsfényekhez az elektromos radíromat használtam. Főleg ott volt hasznos, ahol a rugók vannak. Ilyenkor besatírozom az egészet és csíkokat húzok bele, majd ezt kiszínezem egy világosabb árnyalattal. De az éleknél is elengedhetetlen.

Összességében a valaha volt legbonyolultabb rajzom, és éppen emiatt imádom. Azt vettem észre, hogy egyre jobban szeretem a részletes, bonyolult rajzokat, ezek jelentik a kihívást mostanában. Jelen esetben a millió apró elem, ami alkotja. Biztos, hogy nem az utolsó fém rajzom.